A gerbera az Asteraceae családba tartozik, Afrika és Ázsia trópusi régióiból származik. Jelenleg mintegy nyolcvan gerberafaj él a világon, és egyre többen mutatnak jelentős ellenállást az alacsony hőmérséklettel szemben. A gerberák tökéletesek vágott virágnak, a törpe fajták pedig - kevésbé igényesek - virágágyásokban és erkélykonténerekben is színes akcentusai lehetnek. Az alacsony hőmérsékletnek ellenálló fajtákat, például a Durora csoportba tartozó fajtákat javasoljuk talajba ültetni.
Tartalom:
Hosszúkás, szárnyas, lekerekített levelek, fehér pihék borítják, és dús rozettát alkotnak. A levelek közül erős, csupasz szár, kosár alakú virágzattal koronázva emelkedik ki. A virág átmérője eléri a 15 cm-t. A szirmok több sorban vannak elrendezve. A virágok egyszerű, félig dupla és teljes formájúak, és intenzív sárga, rózsaszín, narancssárga és piros árnyalatúak. Vágás után akár húsz napig is elállnak egy vázában kevés vízzel, hogy megakadályozzák a szár rothadását.
A gerbera termesztési helyének jól megvilágítottnak, melegnek és csendesnek kell lennie. A talaj legyen termékeny, jó vízelvezetésű, állandóan enyhén nedves, enyhén savas pH-értéke 5,5-6,5. A növényeket 50 cm-enként ültetjük. Ne feledje, hogy nem szeretik túlzásba vinni.
A gerberáknak nagy a vízigényük, szeretik a folyamatosan enyhén nedves aljzatot. Ezért elengedhetetlen a növények rendszeres öntözése, különösen, ha kevés a csapadék. Öntözéskor ügyeljen arra, hogy a víz ne kerüljön a levelekre vagy a rozettára – ez a növények rothadását okozhatja.
A gerberák jól reagálnak a trágyázásra, különösen a szerves, pl. biohumuszra. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne trágyázzuk túl a növényeket, mert ez a hajtások kihúzását okozza. A virágok kicsik lesznek, és maga a növény fogékony lesz a betegségekre. A virágzó növények táplálására többkomponensű műtrágyát is használhat, ügyelve arra, hogy ne tartalmazzon kálium-kloridot, mert a gerbera negatívan reagál a klórra.
A gerbera gondozása főként a gyomlálásból, valamint a kifakult virágzat és az elszáradt levelek eltávolításából áll. A gyomok visszaszorítása és az aljzatból történő vízpárolgás megakadályozása érdekében érdemes kéreggel vagy komposzttal talajtakarni a növények körül a talajt.
A gerberák évelő növények a természetes környezetben. A viszonylag magas hőigény miatt nálunk általában egynyári növényként termesztik. Az ország legmelegebb részein meg lehet próbálni a növényeket télre hagyni, vastag levélréteggel, kéreggel, szalmával vagy vastag agrotextíliával védve. A gerberahagymákat virágzás után is kiáshatja, és télen tárolhatja, akárcsak a daliát.
Amatőr termesztésben a gerbera osztással történő szaporításának legegyszerűbb módja. Ennek a módszernek köszönhetően az új növények ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az anyanövény. Tavasszal kiássuk a növényt és több részre osztjuk úgy, hogy mindegyiknek jól fejlett gyökerei és 2-3 rügyei legyenek. Az így nyert palántákat a palántázáshoz szubsztrátummal megtöltött dobozokba vagy cserepekbe helyezzük. A gerbera magról is szaporítható, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ilyen módon szaporítva nem közvetítik a szülői jellemzőket.
Erős és jól gyökerező növényeket május 15. után érdemes az ágyásba ültetni, amikor a tavaszi fagyok veszélye elmúlt.
Lásd még:
Szeptemberi feladatok – mit érdemes csinálni?
Szeptember a gyümölcsösben és veteményesben