Tartalom:
A permakultúra-kertészet azon az elgondoláson alapszik, hogy a kertet egy helyi környezet köré kell tervezni. A permakultúrás kert kialakítása figyelembe veszi a természetes ökoszisztéma és az éghajlat igényeit, valamint az ember igényeit.Válasz a modern, intenzív gazdálkodás okozta veszélyekre, amelyek a természeti erőforrások kimerüléséhez, a környezet leromlásához és a társadalmi konfliktusok elmélyüléséhez vezetnek.
A permakultúra etikájának három alapelve: vigyázz a Földre, vigyázz az emberekre, és csak a felesleg visszaadásával vegyél ki méltányos részt.
Ismerd meg a környéket
Vizsgálja meg kertjében a terepet, a napsugárzást, a talajtípust és a vízlefolyást.
Ismerje meg a már benne termő növényeket, és ellenőrizze, hogyan illesztheti be őket a tervezett telepítésekbe. A legtöbb élelmiszernövény, különösen a zöldségtermesztés ideális helyei azok, ahol a nap 6-8 órát süt naponta.
Növények kiválasztása
Válasszon olyan fajokat, amelyek jól növekednek a meglévő környezetben. Gyakorolja a társültetést úgy, hogy olyan növényeket válasszon, amelyek vonzzák a jótékony rovarokat, elriasztják a kártevőket és természetes módon trágyázzák a talajt.Ültess virágokat, amelyek vonzzák a pillangókat, termesztenek olyan gyógynövényeket, amelyek távol tartják a kártékony rovarokat a virágágyásoktól, és használd a növényeket zöldtrágyaként.
Ossza fel a területet zónákra
Ossza fel a kertet zónákra a szükséges munka mennyiségétől függően.
Az első zóna az, amelyben leggyakrabban tartózkodunk, amivel a legjobban törődünk. A házhoz legközelebb található, közel lesz a vízvételhez. Az első zónában található a zöldséges rész és a gyógynövényes kert. Az utolsó zóna a kertnek azt a részét foglalja magában, amelynek vadon kell maradnia, és amelyet a legkevésbé zavarnak.
Tervezd meg kertedet
Miután megismerkedett a környezetével és kiválasztotta a termeszteni kívánt fajt, használja ezt az információt a kert kialakításához. Tervezéskor vegye figyelembe a világításra, a talajra és a terepre vonatkozó követelményeket, hogy meghatározza az egyes növények termesztésének helyét.
Növelt árengedmények
A megnövelt virágágyások ideálisak permakultúrás kertészkedéshez, mert nem sérti meg a talaj szerkezetét a művelés során. A termesztett fajtól függően minden magaságyás más típusú, eltérő pH-jú talajjal tölthető fel. Az ilyen típusú kedvezmények lehetővé teszik, hogy még egy kis helyből is a lehető legtöbbet hozd ki.Az emelt ágyásokés a virágágyások általában 40-60 cm magasságban épülnek. Nem lehetnek szélesebbek 1,0-1,2 m-nél, hogy mindkét oldalról hozzáférjenek a központban növekvő növényekhez.
Talajtakarás
A talajtakarás számos előnnyel jár. Először is jó hatással van a talaj szerkezetére és növeli annak vízkapacitását. A talaj nem szárad ki könnyen, mert a talajtakaró megakadályozza a víz elpárolgását. Másrészt megakadályozza a talaj túlzott felmelegedését is. A kémiai gyomirtó szerek nem követik a permakultúrás kertészeti szabályokat, ezért az ültetés után győződjön meg róla, hogy talajtakarja körül a talajt, hogy elnyomja a gyomokat.A talajtakaró gyakori típusai a levelek, a fenyőkéreg, a szalma, a faforgács és a levágott fű.
Építs komposztálót
Kerülje a műtrágyák használatát, helyette használja saját komposztját. A komposzt az ingyenes természetes műtrágya forrása, amellyel a kertben vagy cserépben trágyázhatjuk a talajt. Humuszforrás, jelentősen javítja a talaj szerkezetét és higroszkópos tulajdonságait. A népszerű komposztálási módszerek közé tartoznak a növényi, konyhai hulladékok és levelek, amelyeket komposztáló edénybe lehet gyűjteni.
Használjon hatékony öntözőrendszert
Ügyeljen arra, hogy a kertje virágzásához szükséges minimális mennyiségű vizet használja fel. A csepegtető öntözőrendszer nagyszerű választás a talaj közvetlen öntözésére minimális párolgás mellett.
Gyűjtse össze az esővizet az ereszcsatornákból, amelyeket újra felhasználhat az öntözőrendszerében.
Állatbarát kert
Kertünkben igyekszünk olyan körülményeket teremteni, hogy minden állat jól érezze magát benne. Emlékezzünk a madarak fészkelőládáira, a rovarok szállodáira és a rönkökre, ahol sünök, kétéltűek és hüllők bújhatnak meg. Ne feledkezzünk meg az ivókról és a tóról sem. Az állandóan a kertben élő, illetve a kertet látogató állatok szövetségeseink túlnyomó többsége a növényi kártevők elleni küzdelemben.