Lehetséges a növények újraültetése, ha kiderül, hogy rossz helyet választottak ki, de minden újratelepítés sokkoló számukra. Évente egyszer ültetjük, gyakran egész életükre, ezért fontos, hogy az élőhely minden szempontból előnyös legyen a növények számára.
Növényválasztás
A föld feletti rész legyen formás, egyenletes, a fajra vagy fajtára jellemző habitusú, intenzív tűszín, új zöld növések. Fontos, hogy a gyökérgolyó térfogata arányos legyen a föld feletti résszel, és az aljzat nedves legyen, minden gyökérrel benőtt, hogy a fiatal, világos gyökerek látszódjanak a tartályon kívül.Nem szabad azonban feltekerni őket az edény aljára.
Talaj
A legtöbb tűlevelű növény szereti a termékeny, enyhén savas talajt, amelynek pH-ja 5,0-6,0 és mérsékelt páratartalom. Az egyes fajoknak azonban megvannak a saját preferenciái. A fenyőfák a legigényesebbek. Termékeny, mérsékelten nedves talajon nőnek, nem bírják a szárazságot. A jegenyefenyők közül a legtoleránsabb a gyengébb talajon termő Abies concolor. A lucfenyő, a ciprus és a vörösfenyő szintén kevésbé igényes a talajra, de a friss, azaz közepes nedvességtartalmú termőtalajok kedveznek fejlődésüknek. A fenyőfák jól fejlődnek száraz és homokos talajban. És a legkevésbé válogatós a boróka.Nem minden tűlevelű szereti a savas talajt. A talaj pH-jára vonatkozó egyedi követelmények a következők: norvég luc Picea abies, szerb luc P. omorica, erdeifenyő Pinus sylvestris - pH 4,5-5,0; Douglas fenyő Pseudotsuga menziessi - 5,0-6,0; fenyő Abies sp.- 6,0-6,5; hegyi fenyő Pinus mugo, fekete fenyő Pinus nigra - 6,8-7,0; vörösfenyő Larix - 6,0-8,0
Nedvesség
Száraz éghajlaton a következő növények fejlődnek jól: kék luc Picea pungens, kaliforniai fenyő Abies concolor, fenyő fenyő Pinus cembra. A nedves állományokhoz szükséges: Douglas fenyő Pseudotsuga mamziesii, kanadai fenyő Tsuga kanadensis, tiszafa Taxus sp., A vizes élőhelyeken pedig a Taxodium distichum mocsári ciprus fejlődik.
Fény
A legtöbb fényt a vörösfenyők és a fenyők követik, ezt követik a lucfenyők, a borókák- különösen a kúszófélék - és minden színes tűlevelű fenyő. Ezzel szemben az árnyékos helyeken jól fejlődik a tiszafa, a mikrobiota és a fenyőfák.
Légi
A város szennyezett levegője káros a növényekre, mivel a por felhalmozódik a tűkön, megnehezítve a fotoszintézist. Az ilyen körülményeket azonban elviselik a borókák, a fenyők, a vörösfenyők, a ginkgo és a kaliforniai fenyő.A megmaradt fenyők viszont száraz és szennyezett levegőt éreznek – szeretik a magas páratartalmat.
Mikor kell ültetni?
A konténerben árusított ápoló növények tavasztól szeptember közepéig ültethetők; nyáron is, elkerülve a meleg és aszályos időszakokat. Az ültetésre azonban a mi éghajlatunkon a tavasz a legalkalmasabb - április közepétől május közepéig, az új növekedések kifejlődése előtt, vagy a vegetáció vége után - augusztus közepétől szeptember közepéig. A tűlevelűek télen nem esnek át abszolút nyugalmi állapoton, ezért az ültetés után tél előtt új, fiatal gyökereket kell kihajtaniuk, amelyek segítségével összegyűjthetik a talajból a vizet.
Növénysűrűség
Az ültetési távolságoknak lehetővé kell tenniük a növények szabad növekedését anélkül, hogy néhány év után le kellene vágni őket. Fákat és nagy cserjéket 3-5 m távolságra ültetünk, közepes cserjéket 2-3 méterenként, kisebb bokrokat 1-2 méterenként Talajtakarásként használt kúszó formák - 2-3 db./négyzetméter. Az épületek mellé ültetett fák a falaktól 8-10 m távolságra legyenek , az oszlopformák pedig 5-6 m.
Védelem és gondoskodás
Ha az ültetés után kedvezőtlenné válik az időjárás, pl. túl meleg van, vagy szárító szél fúj, a párolgás korlátozása érdekében érdemes a hajtásokat puha madzaggal átkötni, vagy árnyékolókkal, keretszőnyeggel, fenyőágakkal letakarni, de fóliával soha. A környezet levegő páratartalmának növelése érdekében a bokrokat is célszerű megszórni
Átültetés
A természetes helyekről átültetett tűlevelű növényeket ritkán fogadják örökbe, mert szimbiózisban élnek bizonyos mikorrhiza gombafajokkal, és kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkeznek. A kerten belül azonban van lehetőség újratelepíteni, akkor már ápolt növényekkel van dolgunk. Az átültetést követően azonban a növények még hosszú ideig regenerálódnak, és gyakran nem tudnak új helyet felvenni.A tűlevelűek közül az átültetést jól viselik: tiszafa, tuja, ciprusfák, ezüstfenyő, szibériai lucfenyő és ezek fajtái. A borókákat és a feketefenyőket sokkal nehezebb újraültetni.
Mikor kell túlzásba vinni?
Leginkább kora tavasszal (április - május eleje). Az átültetés előtt a növényt alaposan meg kell öntözni. A talaj ekkor nehezebb, de tömörebb. Fiatal és kicsi példányokat a lehető legtöbb, legalább a korona átmérőjű talajjal lehet ásni. A gyökérgombóc alá érdemes lapot tenni, hogy a már előkészített helyre való áthelyezéskor ne essen szét. Új helyre ültetéskor fontos, hogy a növények azonos tájolásúak legyenek a világ azon irányaihoz képest, amelyben a régi helyen nőttek.Régebbi és nagyobb példányok átültetésekor a teljes folyamatot két-három szezonra kell elosztani. Az első évben, tavasszal a gyökérgolyó körvonalának lehatárolása és a kapott kör négy részre osztása után ássunk egy keskeny hornyot, amelynek mélysége kb.60 cm-rel a kör minden második negyedében, átvágva a talált gyökereket. A külső horony vastag fóliával van bélelve, és termékeny talajjal borítják. A növény újjáépíti a gyökérrendszert, és a fólia megakadályozza, hogy a gyökerek oldalra növekedjenek. A következő évben ugyanezt tesszük a növényt körülvevő kör kerületének másik két negyedével. A harmadik évben folytatjuk az újratelepítést. A függőleges gyökereket lemetsszük, és a kerti jutát a teljes gyökérgolyó alá helyezzük, a szilárd anyagot pedig kötelekkel megkötjük. És csak egy ilyen előkészített növényt lehet új helyre költöztetni. Ne feledkezzünk meg a kötésekről sem. Az ültetés után nagyon fontos, hogy a következő évre szisztematikusan biztosítsuk a növények vízellátását.
