A torma Armoracia rusticana, más néven pocakos évelő, könnyen elvaduló évelő, amely gyakran előfordul a pusztákon. A káposztafélék családjába tartozik, hasonlóan a káposztához, a kelkáposztához és a borshoz, más néven vízitormához
A felhasznált rész a gyökér, amely számos egészségre értékes összetevőt tartalmaz, mint például illóolajok (mustárolaj), vitaminok, ásványi sók és fitoncidek. Kis mennyiségű torma rendszeres fogyasztása serkenti az emésztőrendszert, különösen a gyomrot és a beleket, támogatja az emésztést és növeli az étvágyat
A benne található fitoncidek baktériumölő tulajdonságokkal rendelkeznek - alkalmazható hörghurut és a húgyúti bakteriális megbetegedések kezelésére.Olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyek korlátozzák a vírusok és gombák fejlődését. Túl nagy mennyiségben alkalmazva azonban irritálhatja a gyomor-bél traktus nyálkahártyáját. A tormát olyan bőrgyógyászati kezelésekhez is használják, amelyek célja a szeplők eltávolítása vagy a bőr fehérítése, bár irritációt is okozhat. A torma dörzsölésekor illékony allil-izotiocianát szabadul fel, ami éles, égető ízért felelős, amely idővel enyhébb lesz a vegyület elpárolgása miatt.
A tormát vegetatívan, gyökérdugványokkal szaporítjákLegalább 0,7 cm vastag és kb. 20-30 cm hosszú oldalgyökerekből nyerik. Ezt a függést az a tény határozza meg, hogy a gyökerek az ültetés után már nem hosszában, hanem csak vastagságban nőnek. A palánták beszerzésénél fontos, hogy a gyökér tetejét és alját megfelelően megjelöljük, nehogy később fejjel lefelé ültessük el. Ez annak köszönhető, hogy a levélrügyek csak a gyökerek tetejéről képződnek.Általában a palánta alsó részének ferde nyírását alkalmazzák.
A torma hazája Európa, ezért kiválóan működik a mi éghajlati viszonyaink között is.
Fedetlen telel, a föld feletti rész pedig -4 °C-ig bírja a fagyokat. Termesztésének helye lehet napos vagy árnyékos, de fontos a talaj minősége. Nehéz, tömör talajon nem terem jól, mert a gyökerei formásak, erősen szálkásak és nagyon élesek lesznek. A legjobbak a magas humusztartalmú iszap-, lösz- vagy homokos vályogtalajok. Homokos, könnyű talajon termesztve finom, nem fűszeres ízű lesz. Nem nő túl száraz vagy túl nedves talajban. Vízhiány esetén a gyökerek fásodnak, elvékonyodnak, és a felesleges víz hatására könnyen elrohadnak
