Vadon élő útifű, amely szinte egész Európában terem, a Plantago lanceolata keskenylevelű útifű és mezei nyelv néven is ismert. Leggyakrabban réteken, mezőkön, legelőkön és lejtőkön található. Igénytelen növény, a könnyű és szellős talaj illik hozzá a legjobban.Az útifű lándzsa szél által beporzott - körülbelül 1000 magot termel.A leveleket rozettába gyűjtik, és májustól szeptemberig kis tüskés virágok jelennek meg.
Az útifű növényi alapanyaga a szár, valamint a hosszú és keskeny levelek, melyek gyógyító erejét már az ókorban is felértékelték. Tartalmaznak aucubint, nyálkaanyagokat, pektint, tanninokat (kb.6,5%), savak: fumár, benzoesav, fahéj, vanília, ásványi sók (beleértve a cinksókat és a szilícium-dioxidot) és flavonoidok (baicalein, scoelarein).A fiatal útifű levelei ehetőek, bár íze kissé keserű.
Ne felejtsük el, hogy ne gyűjtsük össze őket szennyezett helyekről, mert ott nehézfémeket tartalmaznak. A fiatal útifű levelei saláták és saláták ízletes kiegészítői. Érdemes ezeket és más ételeket is változatossá tenni, hogy étrendünket értékes vitaminokkal és ásványi anyagokkal gazdagítsuk, amelyek segítenek megbirkózni a tavaszi megfázásokkal
Az útifű levelei kis vágásokra kenhetők, és a sebek összezáródnak, de a gyógynövényes alapanyagból infúziókat is készítenek.A legegyszerűbb recept: önts egy evőkanál szárított útifű levelet egy csészébe, és öntsd fel forrásban lévő vízzel, igyad meg naponta háromszor
Egy ilyen főzet különösen hasznos bélgyulladás és gyomorfekély esetén, valamint hatékonyan tisztítja a légutakat. Sebeket is kimoshatunk vele, bár a frissen leszedett, kezükbe dörzsölt fiatal levelek a leghatékonyabbak (a levet ki kell engedni)
A lándzsás útifű nem csak a mezőgazdasági növényeket, hanem gondosan ápolt pázsitjainkat is szívesen benépesíti.Ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, a növényt ki kell csavarni. Erős gyomok esetén csak a vegyszeres kezelés segít.
Orvostudomány és boszorkányság
Az útifű gyógyító tulajdonságait évszázadokkal ezelőtt ismerték. Idősebb Plinius 24 betegség kezelésére javasolta. Az ókori görög orvos, Dioscurides keverte e növény nedvét mézzel, hogy enyhítse azokat, akiknek sebei folyamatosan gennyesedtek. Történelmi források szerint a géb a viperacsípés és a skorpiócsípés esetén is segített.
A középkori szerzetesek viszont nagyra értékelték ezt a csodálatos növényt, mert gyorsan csökkenti a lázat, segít az emésztési problémáknál, szabályozza a bélműködést, vizelethajtó hatású és megelőzi a vérszegénységet.Érdekes módon az útifű lándzsa a mágikus rituálék nélkülözhetetlen alkotóeleme volt.Úgy tartották, hogy egy kis szárított levelek hozzáadása az italhoz sikert ad a szerelemben, és megvédi a gonosz varázslatokat.
