A teleltetés során az egyik alapvető és egyben nehéz ápolási kezelés az aljzat megfelelő nedvességtartalmának fenntartása. Az öntözés intenzitását számos tényező befolyásolja, mint például a növények télen bekövetkező levélvesztése, a tárolási hőmérséklet, az aljzat típusa és végül az egyes fajok igényei.Azokat a növényeket, amelyek télre elveszítik leveleiket, mint például a datura, a fukszia és a muskátli, szerényen öntözzük, hogy megakadályozzuk a gyökérgolyó kiszáradását.
Azok a növények, amelyek mindig zöldek, még kipirulnak, ezért bőségesebben öntözzük őket. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a viszonylag alacsony hőmérsékleten tartózkodó növények egy nyugalmi időszakon mennek keresztül, amelyben minden élettani folyamatuk lassabb, így nincs szükségük annyi vízre, mint nyáron intenzív fejlődésük során. A pangó víz nem csak korlátozza az oxigén hozzáférését a gyökerekhez, rothadását okozva, de a télikert hűvös körülményei között gyorsan hozzájárul a gombás fertőzésekhez is.
Ennek elkerülése érdekében ültessük a növényeket jó vízelvezetésű aljzatba, és biztosítsuk őket vastag vízelvezető réteggel. Az agyag és a szerves anyagok, például a tőzeg, nagy víztartó képességgel rendelkeznek. Az ilyen felületeket meg kell lazítani, például homokkal.
