A kerítés a táj állandó eleme, a történelem, a hagyomány, a kultúra és a mentalitás eredménye. Ha tehát falnak, kerítésnek vagy kerítésnek kell körbevennie az ingatlant, igyekezzünk úgy megépíteni, hogy az a lehető legkevésbé zavarja a környezetet: hogy ne uralja a házat, kertet, ne az elsődleges ill. a cselekmény egyetlen fókuszáló eleme. Természetesen van különbség a terület bekerítésében és a városon kívüli bekerítésben. Míg a szabadban, nyaralóhelyen vagy akár agglomeráció peremén a kerítésnek össze kell olvadnia a természettel, és barátságosan behatolnia a zöldbe, addig a városban a közutca és a magánkert határát jelölve, elsősorban a zaj, a füst és az idegenek ellen kell védenie.
Anyagok a kerítéshez
Természetes anyagokat kell használni a vidéki ingatlanok elkülönítéséhez - fa, kő, azaz olyanok, amelyek az ember ideérkezése előtt léteztek a területen . Minél egyszerűbb egy ilyen kerítés, annál jobb. Ezek lehetnek deszkák vagy oszlopok, vagy faragott fahasábok, vízszintesen elhelyezve, vagy függőlegesen a földbe ásva, hasonlóan a hagyományos paraszti kerítéshez. Nem lehetnek túl magasak és sűrűek; áttört és hézagok ajánlottak, hogy az emberek számára akadályt képezve ne jelentsenek akadályt a növények számára. Ha szűk falburkolatra van szüksége a kertnek, legyen az például sziklákból épített, fugázott vagy lazán egymásra rakott fal, vagy alacsony alapon álló fa paraván vagy több réteg kő . A városban a kerítés elsősorban építészeti, nem tájképi elem. Az épület jellegére kell utalnia, harmonizálnia kell az építkezés korával és stílusával. A régi pompás villákat gyakran vaskerítés veszi körül, amely illeszkedik az ablakon lévő rácsokhoz és az erkélyek korlátaihoz.A részletek kezelésének ilyen következetessége eleganciát és ízt ad az ingatlannak. Az új otthonokban, ugyanazzal az ismétlési módszerrel, nagyszerű hatást érhet el; a feltétel azonban egy "találat", mérsékelt részlettervezés és tökéletes kidolgozás. Ami a nyaralót körülvevő nyersfa kerítésből kiszökik, az elfogadhatatlan a belváros reprezentatív kerítésének. A szabadságot és a természetességet a részletek részletes finomításával kell felváltani. Figyelni kell a környékre is. Mind a ház, sem a kerítés nem tud túlságosan kontrasztot alkotni a szomszédos épületekkel. A kerítés típusának kiválasztásánál fontos szempont a karbantartás módja is.
KerítéskarbantartásA vaskerítések karbantartása igényli a legtöbb időt és erőfeszítést. A régi kerítést alaposan meg kell tisztítani a hámló festéktől, le kell csiszolni, védeni korróziógátlóval, majd legalább kétszer le kell festeni. Ha szeretné megőrizni a vas természetes színét hosszú éveken át, a festés helyett használhatja az olajégetést vagy más védőréteg előállításának technikáját.A fa kerítések pácolhatók, festhetők, lakkozhatók, rovarölő szerekkel védhetők ezektől a kezelésektől. A rozsdamentes acél kerítések nagyon népszerűek Nyugat-Európában. Először is, mert nem igényelnek karbantartást, mindig úgy néznek ki, mint az újak, és évekig működőképesek és megbízhatóak. Bár az anyagok, amelyekből készülnek, jóval drágábbak, mint a hagyományosak, érdemes beléjük fektetni, mert rendkívüli megjelenésükkel felkeltik a figyelmet, és nagy tartóssággal csábítanak.
