Augusztusban vethetünk (és kell is) köztes növényeket, melynek egyik célja a talajfáradtság nevű jelenség megelőzése. Legjobb az ún növény-egészségügyi növények. Gyökérváladékuknak köszönhetően kedvezően javítják a talajkörnyezet állapotát.Befolyásolják a talaj biológiai életének fejlődését, ami viszont csökkenti a növényi betegségek és kártevők előfordulását
A mustármag, és különösen a fonálféregölő fajták (pl. 'Metex' vagy 'Bardena') megváltoztatják a fonálférgek – növényi kártevők – populációjának ivaros összetételét, ami korlátozza számukat. A lucerna, a rozs és az elfeledett, sajnos az esparceta hasonlóan működik.
A hobbibarátok és kertészek alábecsülik, a zab nagyra értékelt növény-egészségügyi növény.Megtöri az ún a kórokozók csíravonalát, és széles leveleinek köszönhetően korlátozza a gyomok növekedését. A növény-egészségügyi növények termesztése pozitív hatással van a talaj termékenységére. A növény-egészségügyi növények köztes kultúrákban való vetésére vonatkozó szabványok a következők: rozs (18 g mag / m²), zab (15-20 g mag / m²), csillagfürt (20 g mag / m²), bükköny (15-20 g mag / m²) , fehér lóhere (1-3 g mag/m²), lóbab (15-20 g mag/m²) és mustár (2-3 g mag/m²).
Növény-egészségügyi növények keverékben is termeszthetők, ami tovább fokozza hatásukat, pl. zab szeradellával (3:1 arányban) vagy rozs és lóhere (4:1 arányban).Fáradtság tüneteit mutató talajokon, vagy olyan helyeken, amelyeket régóta nem műveltek (pl. felhagyott parcellák, elhanyagolt kertek) a tervezett növény termesztése előtt egy-két évig növény-egészségügyi növényeket kell termeszteni.
A növény-egészségügyi növények kiválasztásakor ügyeljen arra, hogy ne vezessen be olyan fajokat, amelyek a termesztésre tervezett növényekhez kapcsolódnak, mivel ez a talaj kifáradásához vezet. A növény-egészségügyi növények vagy ősszel áshatók, vagy tavaszig az ágyásokban hagyhatók
