A dió igazi hazája Dél-Európa és Ázsia. Lengyelországba azonban a Balkánról került, és gyorsan azon fajok közé került, amelyek őshonos tájunk állandó részévé váltak. Kora tavasztól a fát nagy, világoszöld és dekoratív levelek borítják, amelyek alatt nyáron pihenhet, míg ősszel az egész korona fenséges aranysárga színbe öltözik.
Hely a kertbenSajnos nem minden kertben lehet diót ültetni, mert ez az egyik leggyorsabban növekvő gyümölcsfa. Szerkezetét törzs és finoman hullámos hajlított ágak alkotják, melyekből kisebb ágak nyúlnak ki.Kiterjedt, oldalra erősen növő korona egy tucat év múlva eléri a tekintélyes méretet, ezért a dió csak nagy kertekbe való. Ne feledje, hogy még nálunk is hosszú életű fa, hiszen vannak olyan példányok, amelyek akár kétszáz évig vagy még tovább is élnek.
KövetelményekA dió az egyik könnyebben használható gyümölcsfaj amatőr termesztésben. Annak ellenére, hogy súlyos fagyokra érzékeny fa, ritkán fagy meg. Különleges regenerációs képességekkel is rendelkezik. Még akkor is, ha egyes ágak elfagynak, a fa a következő szezonban helyreállíthatja a károkat. Érdekes módon még a látszólag elh alt ágak is gyakran visszanőnek. A diónak szintén nincs nagy talajigénye, és gyakorlatilag bármilyen helyzetben nőhet. A napsütéses helyeket azonban szereti. Ennek ellenére a kiterjedt és mélyre nyúló gyökérrendszer miatt nem érzékeny a szárazságra.
Faápolás ültetés utánHa csupasz gyökerű fát vásárolt, az ültetés után jól meg kell öntözni.Ne felejtsük el tavasszal lerövidíteni mind a vezetőt, mind az oldalágakat. Mindig vágjunk le egy fát, ha csak egy el nem ágazó hajtása van. Hogy szétterüljön, levágjuk a vezető legvégét. Ez serkenti az alsó lyukak növekedését, aminek eredményeként az első gallyak nőnek, amelyek a későbbi ágak kezdetét jelentik. Ha konténerben vásárolunk egy fát, akkor az ültetés után nem kell rövidíteni a hajtásait. Nem igényel jó minőségű metszést és szépen elágazó faiskolai anyagot sem. A későbbi években a dió nem igényel erős metszést és koronaképzést. Általában szépen elágazik, és az első radikális vágást csak néhány év múlva szabad elvégezni. Ezután kivágjuk azokat az ágakat, amelyek túlságosan lefelé kezdenek hullani. Az elszáradt ágakat viszont minden évben kivágjuk. Az éves gereblyézés és a levelek eltávolítása szintén elengedhetetlen. Általában nagyon sok van belőlük, és néha többször is meg kell gereblyézni őket. A leveleket ne hagyjuk a fa alatt, mert káros anyagokat tartalmazhatnak, amelyek gátolják a gyep növekedését.A dióféléket nem támadják túl gyakran betegségek vagy kártevők. Néha megüti az antracnózis, de általában tudja, hogyan kell kezelni.
Magból vagy oltásból?A dió magról könnyen szaporítható. Kiválasztjuk a fáról lehullott legtermékenyebb dióféléket, és a talajba helyezzük. Némelyikük kicsírázik, és a következő évben újra lehet ültetni a palántákat. A magvetéssel nyert fiatal csemete rendszerint csapgyökeret hoz, amelyet a megfelelő helyre ültetés előtt le kell nyírni, hogy elágasszon. Régebben egy darab lemezzel vagy lapos kővel kényszerítették a csapgyökeret, hogy elágasodjon, manapság azonban egyszerűen lenyírják a gyökér végét. Ez azonban nem ajánlott módszer ezeknek a növényeknek a szaporítására.
A magvetésből nyert fák általában későn kezdenek termést hozni. Az első gyümölcsöt gyakran több évvel az ültetés után kapják meg. Sőt, kiderülhet, hogy sok év várakozás után a megszerzett gyümölcs méretében vagy termékenységében nem lesz egyenlő annak a fa diójával, amelyről származik.Sokkal jobb ötlet egy oltott dió vásárlása, ami meglehetősen drága, mert ennek a fajnak az oltása sok tudást és tapasztalatot igényel. Érdemes azonban többet fizetni, és néhány nemesítő fajtát vásárolni. Garanciát vállalunk arra, hogy az oltott dió hűen visszaadja az anyatulajdonságokat, így a termés méretét is. Az oltott fajták másik előnye, hogy a fák sokkal korábban teremnek. Ahelyett, hogy tíz évet várnánk a termésre, 3-4 évvel az ültetés után élvezhetjük az első dióféléket.
Legjobb fajták
Jól ismert és nagyra értékelt diófajták már évek óta kaphatók a kereskedelemben. Az olyan fajták, mint az 'Albi', 'Dodo', 'Resovia' és 'Targo', alacsony vagy közepes növekedési erejűek, ezért kicsit kisebb kertekbe is ültethetők. Mindezekre a fajtákra jellemző a magas termékenység, és ami még fontosabb, a dió kemény héjáról való könnyű hámozása. A betegségekre sem nagyon érzékenyek.
