A Morva Morus nemzetség körülbelül 15 fajt foglal magában. Ehető gyümölcsöt a Morus alba fehér eperfa és a Morus nigra fekete eperfa termel. Rokonságban állnak egymással, de éghajlati követelményekben különböznek, ami meghatározza termesztésüket. Sok köztes forma létezik - a fehér és fekete eperfa hibridjei.
A fehér eperfa Kínából származik, ahol a selyemhernyók takarmányaként termesztikA fekete eperfa a Közel-Keletről származik, és gyümölcsös növényként kezelik.Az ókori Görögországban az eperfát isteni faként, az értelem szimbólumaként imádták. A fagyok vége után fejlődik.
A fehér eperfa széles körben elterjedt Európában és a világon, Kínában és Indiában régóta termesztik.Európába a 12. században hozták be.Ez a növény magas cserje vagy fa formájában nő, amely akár 10-14 m-re is megnőA fehér eperfa levelei osztatlanok vagy nyírottak, fényesek és simaak a tetejükön. Alul fehér szőrcsomók vannak.
Gyümölcsei június végén/július elején jelennek meg, a szederre hasonlítanak, apró kaszkákból állnak. Édesek, némelyek számára még nyájasak is (körülbelül 12% cukrot és kb. 0,4% savat tartalmaznak), fehérek, rózsaszínek, lilás-feketék színűek, 1-2,5 cm hosszúra nőnek.Finom gyümölcslevek, borok vagy lekvárok készítésére használhatók.
A fekete eperfát magasabb magasság jellemzi, mint a fehér eperfát. Levelei nem túl hasznosak a selyemhernyó-tenyésztésben, de termései finomabbak, mint a fehér eperfa gyümölcsei, és kevésbé édesek (fele cukrot és több savat tartalmaznak, kb. 0,6%), valamint nagyobbak, fekete színűek.Mindkét faj gyümölcsei tartalmaznak többek között 8-29% C-vitamin, flavonoidok, A-provitamin és vas. Lengyelországban általában fehér eperfa növényeket ültetnek, mert a fekete eper érzékenyebb a fagyra és a tavaszi fagyokra
Az eperfa gyümölcse nyersen is fogyasztható, gyümölcssaláták és desszertek kiegészítésekéntEzenkívül a növényt a gyógyászatban is felhasználták: a fehér eperfa leveleiből készült készítmények hasznos a cukorbetegség kezelésében, mert a levélkivonat elősegíti a vércukor egyensúlyát.
Eperfa termesztése nem nehéz. Napos fekvésű, inkább száraz, könnyű és humuszos talajokat kedvel, bár nehéz talajon is megterem.A faj előnye, hogy elviseli a városi klímát, a füstöt és a levegőben lévő kén-oxidot, ezért az eperfa gyakran megtalálható a városi tereken vagy a városi vasútvonalak mentén
Az eperfát gyakran formázatlan sövényként ültetik – így sűrű, magas takarót hoz létre.E hatás eléréséhez használjon 1,5-2 méterenkénti távolságot a növények közöttKis kertekben általában egy fát ültetnek pasziánszként vagy háttérként más növények számára.