Ősszel osztással szaporítjuk a tavasszal virágzó évelőket. Ilyenek többek között: gyöngyvirág, flox, tölgyfalevél, hosszúfarkú tölgylevél, liba, szívek, rózsavirág, kakasvirág, gyöngyvirág, áfonya és muskátli. A növények kiásását akkor kezdjük el, amikor már kivirágoztak. Ugyanakkor még jóval korán tél előtt gyökeret eresztenek, és rügyeket hoznak, amelyekből tavasszal új hajtásokat hajtanak ki. A tavaszi virágzású évelők fagyállóak, így általában nem okoznak nagy gondot, még akkor sem, ha kicsit későn ültetik.
Az őszi felosztás nem csak az új növények beszerzését célozza, hanem a régiek – túl kevés vagy túl sűrű – megfiatalítását is. A túl nagy sűrűség gyengébb virágzáshoz vezethet, és gombás betegségeknek teszi ki a növényeket. Ha a növények nem virágoznak olyan bőségesen, mint korábban, vagy egyszerűen túl nagyok ahhoz a helyhez, amelyet elfoglalnak, ássuk ki és osszuk szét őket.
Ezt a műveletet leginkább felhős napon lehet végrehajtani. A hasítás előtti napon a növényeket alaposan meg kell öntözni. Villával vagy ásóval felemeljük a csomót, az egész gyökérlabdát felemeljük és kihúzzuk a talajból. Ezután jól rázzuk le a csomót, távolítsuk el az elh alt vagy korhadt gyökereket, és osszuk több részre. A legjobb, ha kézzel csinálod, akkor a gyökerek olyan helyeken törnek el, ahol a legkisebb ellenállást mutatják, és a legtöbb új dugványt kapjuk.
A szálas gyökerű kis növények, mint a flox, a liba vagy a gyöngyvirág, felásás után óvatosan széttéphetők. Ha a csomók viszonylag kicsik, ezt gyakran a kezével is megteheti.
Még egyszerűbb felosztani a stólonokat alkotó fajokat, mint például a szaxifrage, a közönséges tölgyfű vagy a közönséges szikla. A növények a csomópontokon gyökereznek, ezért elegendő egy spatulával felfeszíteni a gyökeres növényt és levágni az anyanövényről.
Azok a fajok, amelyek erős, fásabb gyökérrendszert alkotnak, mint például a liliom és a bokor bazsarózsa, több munkát igényelhetnek. Az ásás után a gyökérgombóc gyakran megköveteli, hogy a fás gyökereket kisebbre vágják. Éles eszközökkel vágja le a fás gyökereket függőlegesen, hogy dugványokat kapjon. Mindegyiknek több gyökérrel és legalább egy bimbóval kell rendelkeznie.
Az ősz a legjobb időszak az évelő növények szaporodására és megfiatalítására. A nyáron felmelegedett talaj olyan hőmérsékletű, amely kedvező a növények számára, hogy új helyen hosszú ideig felvegyék. A heves csapadék és a magas levegőhőmérséklet lehetővé teszi a dugványok erős gyökeresedését.
A növények gyökeresedését elősegítő kedvező időjárási viszonyok nem az egyetlen előnye az őszi ültetésnek. A szeptemberben vagy októberben ültetett évelők jelentősen növelik a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló képességüket. A tavasz beálltával a lehető legjobban felszívják a nedvességet a talajból, ami lehetővé teszi számukra, hogy jobban fejlődjenek, virágoznak és erősebbek legyenek.
Szeptemberben vagy októberben ültethetünk népszerű őszi évelőket, pl. őszirózsát, hangát, japán mályvacukrot, krizantémot, tawułkit vagy áfonyát.