A kerti ibolyafajták dúsabban virágoznak és nagyobb virágokkal rendelkeznek. Nagyon értékes, dekoratív levelekkel és virágokkal rendelkező ibolya a labrador ibolya Viola labradorica, amely Észak-Amerikában és Grönlandon vadon nő. Ennek a fajnak a növényei rövid, 5-10 cm-es, hosszú farkú, szív alakú levelek csomóit alkotnak, lila színűek, különösen az alsó oldalon. A 'Viride' fajtának világoszöld levelei vannak.
A virágok kicsik, világoskék vagy lilás-kék színűek, mint a 'Purpurea' fajtánál.Áprilisban és májusban fejlődnek, nincs szaguk.A labrador ibolya lenyűgözően néz ki különböző méretű csoportokban kertekben és parkokban, fák és cserjék között, valamint kis lejtőkön és teraszokon és sziklakertekben.
Az Észak-Amerikában őshonos lepkeibolya Viola sororia (Viola papilionaceae) 15-20 cm magas, domború csomókat alkot. A levelek nagyok, szív alakúak vagy tojásdad körvonalúak, hosszú farkúak, a virágok lilák, fehér szeműek, szagtalanok. Az 'Albiflora' fajta virágai fehérek, a 'Priceaena' - fehér, sötétkék erezettel, a 'Freckles' - fehér, kék foltos, a 'Framecheck Apricot' baracksárga. Április végén és májusban virágzik. Alacsony, föld feletti futókkal nő, különösen jól árnyékos és párás helyen. Nagyon strapabíró.
Az egyik magasabb ibolya (20-60 cm) a Viola elatior, amely Közép- és Kelet-Európában, Szibériában és Kínában található, hosszú száron élénk levendulakék virágokkal. Május-júniusban virágzik. Könnyen terjed magától. Virágos réteken, virágágyásokban termeszthető
Nagyon népszerű faj egy újonc a Pireneusokból, a szarvas ibolya Viola cornuta. 25 cm-re is megnő. A korábban ismertetett fajoktól nagyobb, hosszú szárú virágaival és hosszú virágzásával (késő tavasztól őszig) különbözik. A jól ismert árvácskákra hasonlítanak.A fajokban lila, a fajtákban pedig kék, sárga és fehér.Az egyik legszebb fajta az 'Alba Minor' hófehér virágokkal, nagyon hosszú és bőséges virágzással.